A pénztári megtakarítási formát a hozzáférés korlátaiért cserébe az állam különféle kedvezményekkel teszi vonzóvá. Mik ezek: 1. A befizetett összeg után az állam hajlandó lemondani az illetőösszevont adójából évente legfeljebb 150 ezer Ft-ról. Ez az ún. adójóváírás, amit az tud érvényesíteni, akinek van adófizetési kötelezettsége. 2. A munkáltató is hozzájárulhat a munkavállalója ilye célú megtakarításához, béren kívüli juttatás formájában. Akinek a munkáltatója ilyet vállal, annak érdemes ezt kihasználnia. 3. A pénztári megtakarítás befektetésének hozadéka mente mindenféle adó (kamatadó, szocho adó, árfolyamnyereség-adó,osztalék-adó stb.) alól. Értelemszerűen ez az adottsága javítja a megtakarítás hasznosságát más ilyen adókkal sújtott befektetési megtérülésekhez mérten.

Az előző pontban leírtak szerint annak ajánlott, aki adót szeretne megspórolni vagy munkáltató ilyen juttatására tart igényt, illetve aki adómentes befektetési megtérülési formát keres. Optimális esetben mindhárom szempont egyidejűleg is indíttatása lehet egy pénztári megtakarítás elindításának.

16. életévét betöltött személy válhat csak taggá, tehát pl. nem lehet ennél kisebb korú gyermek javára megtakarítást indítani. De az adójóváírási lehetőség miatt is inkább az aktív éveikben járóknak szól ez a megtakarítási forma. Nyugdíjpénztári tagság esetében van még egy szempont: 16. év feletti kortól korlátlanul taggá lehet válni, de a pénztári megtakarításhoz való adómentes hozzáférésnek van egy feltétele, hogy 10 éves tagsággal rendelkezzen az illető. Emiatt nyugdíjcélra valahol a várható nyugdíjazás előtt legalább 10 évvel célszerű elindítani a tagságot.

A belépési szándékot a pénztár által kialakított „belépési nyilatkozat”-tal lehet kezdeményezni, a személyes adatok megadásával, aláírva azt (akár elektronikusan is). Ez egyben egy nyilatkozat arra vonatkozóan is, hogy az illető elfogadja/tudomásul veszi a pénztár működési feltételeit, melyeket az Alapszabály rögzíti. Ezen feltételek közül az egyetlen lényeges az, hogy a belépő vállalja, hogy a pénztárba a pénztári megtakarítása gyarapítása végett befizetéseket szándékozik eszközölni évente legalább az ún. alaptagdíj összegéig. EZ esetünkben éves 60 ezer Ft megtakarítás céljára szolgáló befizetési szándékot jelent. A belépési nyilatkozatot kell eljuttatni a pénztár részére, mely szerződési szándékként funkcionál, s ebből úgy lesz tagság (azaz szerződés a tag és a pénztár között), hogy azt a pénztár záradékolja, azaz ellenjegyzi. A záradékolás a nyilatkozat alsó részén kialakított szövegrészben kerül hitelesítésre, s ezzel létre is jön a tagsági jogviszony. Ezt a záradékolt belépési nyilatkozatot küldi meg egy tagsági azonosító (tagi kód) feltüntetésével ún. tagsági okiratként a tagnak a pénztár, s megnyit egy a befizetések fogadására szolgáló tagi számlát részére. Mindehhez nem kell személyesen befáradni a pénztárba, ez bonyolítható postai úton, elektronikus formában e-mailben, de személyesen is persze, az ügyfélszolgálatunkon.

A pénztárak számíthatnak fel egyszeri belépési díjat a beléptetés adminisztrációs költségeinek fedezésére, de pénztáraink ezzel a lehetőséggel nem élnek. Magyarán az Életút pénztárakba a belépés teljesen ingyenes.

A tagságot, mint szerződéses jogviszonyt a taggá váló személlyel kell megkötnie a pénztárnak, tehát nem szülővel, vagy mással. Ha 16. életévét betöltött a gyermek, akkor ő létesíthet tagságot, s a számlájára fizethet be a szülő, tehát kvázi patronálhatja őt így, de itt érdemes a fentebb leírt előnyök lehetőségét is mérlegelni. Pl. van-e adóköteles jövedelem szerző képessége a gyermeknek?

Igen, ennek semmilyen akadálya nincs. Több helyen is tagsággal rendelkezni annyit tesz, hogy az illető a pénztári megtakarítását megosztja. Ez a befektetés hatékonysága szempontjából azt jelenti, hogy kockázatot oszt meg, más szóval diverzifikálja a befektetési kockázatát, ami akár előnyös is lehet. Ugyanakkor a többes tagság a költséghatékonyság, a több helyen felmerülő tagdíjkötelezettség szempontjából bizonyos hátrányt is jelenthet. A párhuzamos tagságok száma nincs megkötve, de megjegyezzük, hogy az adójóváírási lehetőség összege többes tagság esetén sem többszöröződik, az így-is úgy is legfeljebb 150 eFt adóévente.

A pénztári jogszabály „tagdíj”-ként nevesíti azt az összeget, amit a tag megtakarítási szándékkal a pénztárba befizet. Az alaptagdíj (vagy minimum fizetendő tagdíj) ennek a megtakarítási céllal befizetendő összegnek a pénztár által elvárt minimális havi vagy évesített összegét jelenti. Ebből következően a „tagdíj” nem költséget, a tagság fejében fizetendő díjat jelent a tag számára, hanem a megtakarításra szánt befizetés összegét. Ennek döntő hányada ténylegesen a tag megtakarítását emeli. Mind a tagdíjelvárás összege, mind annak felosztása a pénztári alapok között pénztáranként eltérő. Többek között ebben versenyeznek egymással a pénztárak. Minél kisebb a levonás a befizetésből, azaz minél nagyobb hányad emeli a befizetésből a megtakarítást (az az ún. fedezeti alapra jutó rész/hányad), annál előnyösebb az a tag szempontjából. A legelőnyösebb nyilván az lenne a tag szempontjából, ha semmiféle levonás nem történne a befizetéséből, de ennek gátat szab az, hogy a pénztárak a tevékenységüket a tagdíjakból működési alapjuk javára levont kisebb-nagyobb tagdíjhányadból finanszírozzák. A pénztárban ezt a levonást tekinthetjük kvázi a számlavezetési díjnak.

Ezt a kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy „ha malacperselyben gyűjtöm a pénzem, miért kell pénzt bedobnom a perselybe?” Ugyanezért, hogy gyarapodjon a (tagdíj)befizetés révén a megtakarításom. Egy üres malacpersely mi végett? Ugyanígy egy pénztári tagság/megtakarítás befizetés (rendszeres megtakarítás) nélkül mit sem ér. Ugyanez a pénztár szempontjából is igaz, azon pénztártagok, akik beléptek ugyan a pénztárba, s ezzel ügyfeleivé váltak a pénztárnak, de nem fizetnek be a megtakarításuk gyűjtése/emelése végett, nem teljes értékű ügyfelei a pénztárnak. Olyan ez, mint egy bank széf szolgáltatása, ha nem tárolunk egyébként semmit a széfben. Ráadásul a befizetés elmaradása a pénztár fenntartása költségeihez való hozzájárulás kiesését is jelenti a pénztár szempontjából, ami úgyszintén előnytelen.

A jogszabály nem tesz lehetővé olyat, hogy a tagság szüneteltetése vagy felfüggesztése. Aki taggá vált a pénztárban, az mindaddig tagja marad a pénztárnak, amíg a tagságát meg nem szűnteti vagy a tagsága meg nem szűnik. Azt kvázi felfüggeszteni nem lehet. A tagdíjfizetést sem lehet szüneteltetni, de praktikusan persze ez nem jelenti azt, hogy ne állhatna elő az az eset, hogy nem érkezik befizetés a pénztártag számlájára. Akár azért mert nem kíván (ne adj Isten nem tud) takarékoskodni, befizetést eszközölni, vagy a munkáltatója nem tud/kíván ahhoz hozzájárulni. De ez mint tény nem annulálja, hogy a belépésekor vállalt Alapszabály szerinti legalább alaptagdíj összegéig fennálló tagdíjbefizetési kötelezettsége nem állna fenn. Nyugdíjpénztári tagság esetében van az a lehetőség hogy a nyugdíjjogosultságot elérő tag nyilatkozzon arról, hogy tagdíjat a nyugdíjjogosultsága okán már nem kívánna fizetni. Önsegélyező- egészség pénztárban ilyen lehetőség nincs.

Elsősorban az, hogy nem képződik ebből megtakarításom, értelemszerűen nem érvényesíthetem a befizetés után járó adójóváírási lehetőséget. Másodsorban az elmaradt tagdíjra jutó működési és likviditási tagdíjhányadot a pénztár a tag a jóváírt hozamból (a jóváírt hozam erejéig) levonhatja a számlámról. A tagdíjat nem fizető tag a befizetésből levont ugyanezen összeg hiányában ezzel járul hozzá kvázi a pénztár fenntartási/működési költségeihez. Ez az összeg funkciójában tekinthető számlavezetési költségnek, mely a nyugdíjpénztárunk esetében éves3.000 Ft-ot (a 60.000 Ft 5%-át), az egészség- és önsegélyező pénztárunk esetében éves 3.900 Ft-ot (a 60.000 Ft 6,5%-át) jelent. Az egészség- és önsegélyező pénztárunkban a nem fizetés ezen kívül a közösségi elven nyújtott szolgáltatásokra való jogosulatlanságot is eredményez.

Az alaptagdíj összege mindkét pénztárunkban éves 60.000 Ft befizetését jelenti/feltételezi. Ez havi szinten 60.000 / 12, azaz 5.000 Ft pénztárban történő megtakarítását jelenti. Ne legyen kétség, hogy érdemi nyugdíjkiegészítést lehetővé tevő nyugdíjpénztári megtakarítás felhalmozásához 10-30 éves távlatban is gondolkodva ennél nagyobb összegű rendszeres megtakarításra van mindazonáltal szükség. De ez már a tag egyéni felelősségére, életszemléletére van bízva. Ha van miből félretenni nyugdíjra, vagy egészség- önsegélyező pénztári szolgáltatásra, akkor az adójóváírási lehetőség maximális kihasználása lehet egy értelmezhető cél, amire (az évenkénti 150.000 Ft adójóváírásra éves 750.000 Ft befizetésével tehetünk szert.

Alapértelmezésben nincs, a lényeg, hogy a pénztár számvitele illetve az adójóváírási lehetőség is naptári években gondolkodik. Tehát ha valaki adott naptári éven belül egyösszegben befizet például 120.000 Ft-ot a pénztárba, vagy ezt havonkénti eseti vagy rendszeres 10.000 Ft-os utalásokkal teszi meg, ugyanaz az eredménye. Azzal persze, hogy a befizetés időzítése az adott összeg szempontjából hatással van az azon időszakban elért befektetési teljesítmény révén a megtakarítás-képzés hatékonyságára is. A pénztári tagságnak, mint relatíve hosszútávú megtakarításnak többek között az az előnye, hogy relatíve kis összegű időszakonkénti befizetés mellett lehet egy értelmezhető vagyonnagyságot elérni.

Ez a tag saját döntésére van bízva, persze az elvárt éves 60.000 Ft-os kritériumnak való megfelelésen túl. Mindenki annyit tesz félre, amennyit a lehetőségei engednek, avagy egyébként célszerűnek gondol. Mi nem azt állítjuk, hogy a világ legjobb megtakarítási/befektetési formája a pénztári megtakarítás, csak azt, hogy ez is egy jó megtakarítási/befektetési forma, s a többi mellett ennek is megvan a maga funkciója, célszerűsége és előnye is. Az is nyilvánvaló, hogy aközül, hogy egyszeri alkalommal fizessek-e be egy nagyobb összeget (pl. 2 millió Ft-ot) és utána ne fizessek, avagy inkább osszam el ezt az összeget 3 évre, az utóbbi a célszerű megoldás, miután évente 750.000 Ft-ig támogatott adójóváírási lehetőséggel a pénztárba történő befizetés. Ugyanígy ha az a kérdés, hogy inkább akkor fizessek-e be a pénztárba, amikor van adóköteles jövedelmem, avagy akkor is, amikor nincs, mert például nyugdíja vagyok, akkor az előbbi a célszerű, hiszen ha érvényesíteni tudom az adójóváírást, akkor az jobb megtérülést jelent számomra, mintha nem.

A befizetni szándékolt összeg bármikor módosítható a tag ezirányú ráutaló magatartásával. Ha Ön banki folyószámláról utal eseti vagy rendszeres átutalással, akkor a bankjánál beállított vagy kezdeményezett átutalási megbízását kell megváltoztatnia a szándékolt összegnek megfelelően. Ha az Ön tagdíját a munkáltatója teljesíti a pénztár felé, akkor a munkáltatója felé kell ezen módosítási szándékát jeleznie. Ha a munkáltató a munkáltatói hozzájárulása összegét/mértékét kívánja/szándékozik módosítani, akkor azt a munkáltató és a pénztár között létesített munkáltatói hozzájárulási szerződés módosításával lehet jogszerűen megtenni. Egyéb elvárás nem fogalmazódik meg részünkről, a beérkező összegeket tartalmuk és rendeltetésük szerint könyveljük rá a tagok egyéni számláira.

A pénztárak a pénzforgalmukat ún. gyűjtő számlán bonyolítják. Ez azt jelenti, hogy egy-egy pénztárnak egyetlen olyan bankszámlája van, amin a tagdíjakat fogadja. Úgy, ahogy pl. egy társasháznak is, vagy egy alapítványnak. A pénztártagoknak tehát nincs külön bankszámlája a pénztárban, minden tag és minden munkáltatói partner a pénztár egyetlen bankszámlájára teljesíti a pénztárba szánt befizetését. Értelemszerűen a befizetés közlemény rovatában lehet a tételhez tartozó információtartalmaz feltüntetni, amit célszerű is a tétel rendeltetése egyértelmű beazonosításához. Mivel a pénztárnak több ezres ügyfélköre van, így közöttük sok azonos nevű is van, különösen a gyakoribb nevek esetén. A pénztárnak ezesetben segítség, ha a tétel közleményében szerepel a jogosult tagi azonosítója (1-től 6-ig hosszúságú számjel, mely a belépési nyilatkozaton az éves számlaértesítőkön, adóigazolásokon megtalálható), és/vagy az adóazonosító jele vagy más egyértelmű azonosítására lehetőséget adó információtartalom. A pénztárba 5 féle módon lehet befizetni: 1, lakossági folyószámláról eseti vagy állandó átutalással, 2. munkáltató által munkáltatói átutalással, 3. bármelyik Unicredit bankfiókban (amely pénztári befizetésre lehetőséget biztosít) közvetlenül a pénztárunk bankszámlájára történő készpénzbefizetéssel, 4. a Pénztárunk székhelyén az ügyfélszolgálatunkon történő készpénzbefizetéssel, 5. Postai rózsaszín utalvánnyal, melynek költsége a befizetőt terheli (ez utóbbit épp a magas költséghányada miatt nem javasoljuk). Bankkártyával (bankkártya terheléssel) nem tud a pénztárunkba befizetni.

Természetesen ez nincs megtiltva, ezesetben ugyancsak a közlemény rovatban kell megadnia a szándékolt információtartalmat. Pl. egy 200.000 Ft-os befizetési tételhez: „2×100.000 Ft 62149, 62155 tagkódra”, „150 eFt 62149, 50 eFt62155 tagkódra” közleménnyel. A lényeg, hogy a pénztárunk a fogadó oldalon értelmezni tudja a közleményben feltüntetett tartalmat.

A befizetéseket a pénztár a beérkezésük napjával könyveli fel a tagi számlákra. Tehát az előre utalás nem értelmezhető. Az adójóváírás szempontjából sem, mert az adójóváírási lehetőség is az adott naptári évben beérkezett befizetéshez kötődik. Így különösen nem lehet akár január 1-jén sem úgy befizetni a pénztárba, hogy az után még a megelőző évre vonatkozhasson az adójóváírási lehetőség. Az azonnali átutalási rendszer működése óta a befizetésekkel kapcsolatos „késedelem” lehetősége immár minimálisra csökkent.

A pénztárnak jogszabály szerint egyidejűleg csakis egy számlája van/lehet a befizetések fogadására, s ezt a földrajzi kötöttségeink miatt forintban (HUF) kell vezetnünk. Ebből következően erre az egyetlen számlára lehet befizetést eszközölni. Deviza számláról, vagy külföldről ez deviza konverziós átutalással történhet.

A két intézményünk jogilag és működésében is egymástól függetlenül funkcionál, így értelemszerűen a bankszámlái is mások. A két pénztár között az átjárás (átvezetéssel) nem lehetséges, a téves számlára utalt összeg az adott pénztárban létesített tagság befizetéseként számolható csak el, tagság nem létezése esetén téves (függő) befizetésként kerül befogadásra. Ezért kérjük, hogy a mindkét pénztárban érintett ügyfeleink az utalásaik megfelelő pénztári számlára történő indítása során erre kellő figyelmet fordítsanak!

A pénztárak tevékenységét a jogalkotó anno 1993-ban (a 1993. évi XCVI. törvényben) úgy alakította ki, hogy a működésüket alapvetően a tagdíjbefizetésekből működési és likviditási célra levont tagdíjhányadból finanszírozhatják. Eszerint minden pénztár alapszabálya tartalmazza azt, hogy hogyan és milyen mértékben vonnak le működési célra és likviditási célra a befizetésekből, ami a tag szempontjából költségként jelenik meg kvázi. A levonás lehet egységes (minden egyes befizetett forintból ugyanakkor hányad), vagy lehet ún. sávos, azaz a befizetett összeg volumene szerint eltérő mértékű. Az Életút pénztáraink ez utóbbit, azaz sávos tartalékképzést alkalmazzák. Ezzel mintegy ösztönözni szándékozzuk a tagokat a minél nagyobb évenkénti befizetésre, mivel a magasabb összegtartományokban rendre kisebb hányadot vonunk el a befizetésből. Likviditási célra pénztárainkban nincs semmilyen levonás.

A sávos tartalékképzés az előző pontban leírtak szerint az jelenti, hogy minél nagyobb összeget fizet a pénztárba valaki, annál kisebb lesz az ezen befizetés átlagos terhelése, magyarán annál nagyobb hányad növeli a megtakarítását. De a sávot nem úgy kell értelmezni, hogy ha a 3. tartalékképzési sávba tartozó éves befizetést eszközlök, akkor a teljes összeg ezen sáv tartalékarányai szerint kerül felosztásra, hanem úgy, mint a valamikori sávos szja fizetés esetében, azaz az egyes sávokban az oda eső összegek az adott tartaléksáv felosztása szerint. Úgy tehát, ahogy egy boltban az az akció, hogy „ha hármat vesz, a harmadikat 50%-kal olcsóbban kapja”, nem pedig úgy, hogy „kettőt fizet, hármat kap”, bár lehet, hogy ez a példa nem teljesen is fedi le a különbséget. A lényeg, hogy az első sáv határáig terjedő összeg így-is úgy is ugyanúgy kerül felosztásra/terhelésre, majd a magasabb tartományokban más-más (egyre kisebb) a tagdíjterhelés. Legegyszerűbb, ha a tartalékképzés szimulálására készített táblázatunkba beírja a befizetni szándékolt összeget/összegeket, s az visszaadja, hogy adott összegek hogyan kerülnek a számlájára.

Pénztárainkban nincs. Egyebek mellett azért nincs, mert a befizetés eredményeként képződő vagyontömeg után a pénztárnak többek között vagyonarányos felügyeleti díjfizetési kötelezettsége keletkezik, ami a működési tartalékunkat terheli.

A honlapunkról elérhető tagi adatokhoz történő hozzáférési lehetőség („Belépés a tagi adatokhoz”) minden pénztártagunk számára hozzáférhető, aki aktuálisan tagsági jogviszonnyal rendelkezik a pénztárban és már eleget tett a pénzmosás megelőzéséről szóló jogszabályban (Pmt.) előírt ügyfélazonosítási kötelezettségének. Magyarán két feltétele van, hogy tag legyen és be legyen azonosítva. A tagság megszűnésével (a számla lezárásával) értelemszerűen ezen hozzáférési lehetőség is megszűnik.

A pénztárba történő belépéskor (taggá váláskor) az azonosítás elvégzése után automatikusan megnyílik a hozzáférési lehetőség, az ahhoz tartozó információkat a belépési dokumentumokkal együtt kapja/kapta Ön meg. A rendszer valamikori indulásakor ugyanígy kapta ezt meg minden akkori tagunk. Amennyiben ez az információ nem állna a rendelkezésére, úgy bármikor kérhet új hozzáférési jogosultságot a belépési felületen („Elfelejtette a jelszavát?”).

Ennek alapvetően 4 oka lehet, úgymint: 1. Ön nem tagja a pénztárnak (mert sosem volt tag, vagy időközben már megszüntette a tagságát); 2. Ön nem annak a pénztárunknak a tagja, amelyikbe be szeretne a tagi adataihoz lépni (nem mindegy, hogy nyugdíjpénztári vagy egészség- és önsegélyező pénztári tagunk-e). 3. Mindkét pénztárunkban tag ugyan, de nem a nekik megfelelő jelszóval akar belépni (tudniillik a két pénztárban a belépési adatok egymástól függetlenek). 4. Nem a megfelelő adatokkal kíván belépni (mert vagy elfelejtette azokat, vagy időközben megváltoztatta azokat), amit a rendszer értelemszerűen visszautasít. Új hozzáférési jogosultságot a belépési felületen („Elfelejtette a jelszavát?”) kérhet.

A beérkező tagdíjbefizetések felkönyvelése folyamatosan történik a számlákra, de azok csak a napi zárást követően (a zárás eredményeként) jelennek meg a web-es felületen. Miután az azonnali átutalás rendszerében akár 23.59-kor is beutalás érkezhet a pénztár számlájára, a feladás általában csak az 1-2. munkanapon történik meg. Tehát a befizetési adatok néhány napos késedelemmel kérdezhetők le ezen a felületen. Az adójóváírások felkönyvelése naprakészen történik, de a zárás okán ezek is csak következő napon válnak láthatóvá a számlaforgalmi adatok között. A negyedéves hozamfelosztások elérhetőségéről a befektetésekről szóló pont ad információt.

A nyugdíjpénztári megtakarítás alapvető célja az , hogy az aktív években félretett, felhalmozott megtakarítást a nyugdíjas vagy nem nyugdíjas, de nyugdíjjogosult tag a jövedelme kiegészítéseként felhasználja. Értelemszerűen így a nyugdíjszolgáltatásként történő felvétel adómentesen történik. Ezalól egy kivétel van, amennyiben a tagság még nem érte el a 10 éves „kort”, úgy sajnos a nyugdíjszolgáltatásként történő felvételt is adókötelezettség (15%-os szja) terheli. Éppen ennek kiküszöbölése végett a várható nyugdíjba vonulás előtt legalább 10 évvel korábban célszerű elindítani egy ilyen megtakarítást. Ha ez a feltétel még nem teljesül, akkor érdemes kivárni a 10 év megléte bekövetkeztét és csak akkor felvenni a megtakarítást. Ez iga az egyösszegű és a részösszegű nyugdíjszolgáltatás esetére is.

Nyugdíjjogosultság hiányában a nyugdíjpénztárból az ún. 10 éves várakozási idő letelte birtokában lehet a megtakarítást vagy annak meghatározott részét felvenni. Ezesetben a befektetések eredményeként hozamként felhalmozott rész adómentességet élvez, ellenben a befizetésekből és az adójóváírásból felhalmozódott tőkeként megjelenő rész csak adókötelesen (15% szja és 13% szocho) vehető fel. Bizonyos feltételekkel az idő előrehaladtával az adókötelezettség alól a tőkerész is mentesül, de ez egy hosszabb idő leteltéhez van kötve, kvázi egy megszolgálási időintervallumhoz. Ez az szja törvényben van szabályozva, meglehetősen bonyolultan. Alapvetően két esetben válik teljesen adómentessé a tőke: 1. a 2008. előtt befizetett tőke vonatkozásában akkortól, amikortól a tag tagsága eléri a pénztárban a 21 évet (az indulás időszakában, 1995-ben és röviddel azt követően belépettek esetében ez a feltétel már teljesül); illetve 2:  a 2008-tól kezdődően befizetett összegek vonatkozásában amikortól az adott befizetés pénztárban eltöltött ideje eléri a 21. évet. A 2008ban befizetett összeg esetében ez 2029-et, a 2009-ben befizetett tőke esetében 2030-at, és így tovább jelenti/feltételezi. Egyebekben a befizetések a pénztárban eltöltött idejük függvényében a 12. évtől kezdve évente 10-10%-os mértékben mentesülnek az adókötelezettség alól.

Ezen adókötelezettség elkerülhetőségéhez van lehetőség arra, hogy valaki csak a hozamát, vagy csak a már adómentes részösszegét vegye fel adott esetben a pénztárból a várakozási ideje letelte jogcímén, amit nem gyakrabban, mint 3 éves gyakorisággal újra és újra ismételten megtehet.

.

A jogalkotó (az adószabályok megalkotója) ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, úgy döntött, hogy ha a nyugdíjcélú megtakarítás nem éri el az eredeti célját, azaz nem nyugdíjszolgáltatásként vesz azt fel a tag, akkor azután az előzőek szerinti bonyolult feltételrendszerben adót köteles fizetni. Valójában a befizetés utáni kedvezmény (adójóváírás) „visszavételéről” van ezesetben szó, legalábbis szándékilag, függetlenül attól, hogy érvényesített-e a tag a befizetései után adójóváírást vagy sem.

A pénztárba adott adóévben befizetett összeg után a befizetett összeg 20%-ának megfelelő, de legfeljebb 150.000 Ft erejéig igénybe vehető adóvisszatérítési lehetőség a NAV felé megfizetett éves összevont szja-ból. Értelemszerűen az tudja igénybe venni, akinek van összevont szja fizetési kötelezettsége. Egyéb feltétele nincs, nincs jövedelemkorláthoz kötve, nyugdíjasnak is jár, ha van adófizetési kötelezettsége a nyugdíjasnak.

A pénztárba befizetett összegről a pénztárnak bevallási/adatszolgáltatási kötelezettsége van a NAV felé. Ebből értesül a tagról, hogy kinek milyen összegű befizetése után van jogosultsága adójóváírásra. Az erre való jogosultságot az adóbevallás megfelelő részében kell feltüntetni, illetve a NAV is beállítja azt ezen pénztári adatszolgáltatás alapján az általa elkészített adóbevallás tervezetbe. Fontos, hogy ha több pénztári tagságból adódik az adójóváírási lehetőség, akkor azt, hogy ezek közül melyik pénztári számlájára kéri a visszautalást a tag, a tagnak kell megadnia, adóbevallás tervezet esetén azt ezzel kiegészíteni, lévén, hogy a NAV azt az adóalany helyett nem tudja eldönteni. A járó adójóváírási összeget a NAV az adóbevallás benyújtását – adóbevallás tervezetre hagyatkozás eseté az adóbevallás benyújtási határidejét – követő 30. napon teljesíti a pénztár felé, s azt a pénztár levonás nélkül jóváírja a tag számláján, vagy ha időközben a tag nyugdíjszolgáltatással megszüntette a számláját, akkor továbbutalja a tagnak, illetve ha átlépéssel szűnt meg a tagság, akkor továbbutalja azt a választott másik pénztár javára. Fontos, hogy ha a tag pénztári tagsága kilépési szándéka teljesítésével szűnt meg még az adójóváírás megérkezése előtt, akkor részére az adójóváírás nem jár, azt a pénztár köteles visszautalni a NAV erre szolgáló számlájára az SZJA törvény szerint.

Az adóbevallás 5 évig visszamenőleg módosítható, így ezen időtávban be lehet egy adóbevallás módosítással állítani a visszaigénylendő adójóváírási összeget. Ennél korábbi időszakra viszont már nem lehet adóbevallást módosítani.

Ezt sajnos sehogy. A pénztár a befolyt adójóváírást jóváírja a tagsággal rendelkező tag számláján, átlépés esetét kivéve azt nem utalja tovább, illetve nem utalja vissza a NAV-nak, a kilépés esetét leszámítva.

Adójóváírás kifejezetten a pénztárba történő tagdíjbefizetés (ideértve a munkáltató által munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeget is) után jár, s mivel az adójóváírás nem minősül befizetésnek (mint ahogy a számlán jóváírt hozam sem), így azután további adójóváírás nem érvényesíthető.

Az adójóváírásból nincs semmilyen levonás, az a befolyása szerinti összegben 100%-ban kerül jóváírása a tag egyéni számláján.

Ha nyugdíjszolgáltatásként megszünteti egy nyugdíjpénztári tag a megtakarítását, az nem jelenti azt, hogy ne lenne jogosult a befizetése után az adójóváírásra. Sőt, az adóbevallásban meg lehet jelölni, hogy nyugdíjszolgáltatás igénybe vétele okán időközben már megszűnt a tagsága, s ezesetben a NAV direkten már a tagnak utalja ki az adójóváírást az adóbevallásban feltüntetett bankszámlájára vagy postai címére.

Ha Ön rendben visszaigényelte az adójóváírását, vagy az adóbevallás tervezetben az megjelent (tehát nem várta a NAV Öntől, hogy megadja, hogy melyik pénztári tagságába kéri Ön azt), akkor annak az adóbevallás beadását követő 30. napon – de legkorábban március első napjaiban – vagy az adóbevallási határidő utáni 30 napon (azaz alapvetően június 20-át követő napokban) meg kell érkeznie az adójóváírásának. Ha ez nem történi meg, akkor annak tapasztalatain szerint két oka van/lehet. Az egyik, hogy Ön tartozik valamilyen jogcímen/adónemben az adóhatóságnak, ezesetben a tartozás rendezéséig a kiutalást felfüggeszti a NAV. A másik, hogy Önnek adókedvezmény, családi kedvezmény, stb. következtében nem volt az adott évre összevont szja fizetési kötelezettsége, azaz nincs miből visszaigényelnie a befizetés utáni 20%-os összeget. Ezesetben a NAV értelemszerűen nem tud mit kiutalni a pénztár felé. De erre a pénztárnak nincs rálátása, ezt Ön tudja a NAV-nál leellenőrizni, szükség esetén orvosoltatni.

Egy állampapír, egy bankbetét esetében beszélünk „kamatozás”-ról, egy pénztári megtakarítás nem így „működik”. A pénztár a vagyonát (tulajdonképpen a tagok vagyonát) úgy fekteti be, akár saját maga, akár ezzel a feladattal megbízva egy vagyonkezelő céget, mint ahogy egy befektetési alap esetében is történik az. Azaz a vagyonelemek között egyidejűleg szerepel sokféle befektetési alternatíva, instrumentum, s ezek árfolyamalakulása adja egy adott időszak értékváltozását, másképpen fogalmazva összességében az adott időszakban elért befektetési teljesítményt. Az időszak a pénztári szektorban alapegységként naptári negyedévet, illetve naptári évet jelent, az utóbbi az éves hozameredményt, s ezekből az utolsó 10 vagy 15 év átlagos teljesítménye a pénztár 10 illetve 15 éves átlagos hozameredményét. Mivel a befektetések tényleges megválasztása mindig a jövőről alkotott elképzelés leképezéseként történik meg, azaz olyat tart a pénztár a portfolióban, amitől azt vűrja, hogy az a jövőben többet fog érni, így ezen döntések/feltételezések jövőbeli beigazolódása vagy be nem igazolódása szerint fog a befektetési teljesítmény kialakulni. Mivel a jövő egy bizonytalan valami -legalábbis mi nem ismerjük -, így a majdani befektetési teljesítmény is egy bizonytalan valami. A múltbéli hozamteljesítmények bár kiindulópontként szolgálnak, de azok is csak a múltbéli döntésekről mondanak valamit, a jövőről nem. Attól, hogy tavaly sok hó esett le, még nem biztos, hogy idén is sokat fogunk szánkózni.

A pénztári megtakarításra nem vonatkozik olyan garancia, mint pl. a bankbetétekre. Ennek az az oka, hogy a bankbetétek kockázatosabbak a múltbéli tapasztalatok alapján, mint a pénztárak befektetései. Ránk ugyanis a jogszabály (kormányrendelet) ír elő korlátokat, hogy egyáltalán mibe fektethetjük a vagyont és azok arányaira is. Miután nincs garancia, így sajnos az is előfordulhat – és rosszabb években, időszakokban tényszerűen elő is fordult/fordul -, hogy a pénztári vagyonelemek veszítenek az értékükből, azaz kevesebbet érnek, így az értékeltségük (= hozamuk) negatív előjelű. Szerencsére ezek átmeneti időszakoknak számítanak, de akár hosszabb időszakban is előfordulhat ez, ha a befektetések leértékelődésbe kezdenek. Azért tart a pénztár ezen területen jártas szakértő vagyonkezelőt, hogy ezen eshetőségeket ő felismerje, s a rá bízott vagyonban olyan változtatásokat eszközöljön – egy számára lehetővé tett összetételi mozgástéren belül – amik ezen kedvezőtlen folyamatoknak elébe mennek, mentesítik azoktól a pénztár vagyonát. Hogy ez milyen mértékben sikerül, azt mindig az adott helyzet dönti el, s ugyancsak majd utólag persze.

Mint ahogy az előzőekben ezt körbejártuk, sajnos ez a lehetőség nincs kizárva. De ezen időszak remélhetőleg csak átmenetiek. Hosszútávon legalábbis ezt igazolják vissza az elért eredmények. Itt meg kell még jegyezni, hogy ha valaki felveszi a várakozási ideje letelte birtokában az addig felgyülemlett hozamát, akkor nulláról indul el újfennt a hozamtermelődés, s ha ez egy olyan időszakban történik, amikor egyébként az adott időszak befektetési teljesítménye negatív előjelű, akkor az azt jelenti, hogy neki ténylegesen kialakulhat egy negatív hozamegyenlege is. Ezesetben ez a negatív hozamegyenleg ténylegesen a befizetett tőkéjét csökkenti/”emészti” ebben az adott pillanatban.

Ez gyakorlatilag nem fordulhat elő, mert ez azt jelentené, hogy minden eszköz és eszközkategória, amibe a pénztár befektette a vagyonát, beleértve az állampapírokat, részvényeket, befektetési jegyeket és minden mást is, egyidejűleg nem ér semmit. Egy globális katasztrófa idézhetne elő ilyen helyzetet, de akkor már ez lenne vélhetően a legkisebb gondunk akár pénztárként, akár pénztártagként.

Pénztárainkban (akár a nyugdíj-, akár az egészség- és önsegélyező pénztárunkban) naptári negyedéves ún. hozamfelosztással van elszámolva az adott negyedév befektetési eredménye. Mivel az elszámolás egy könyvviteli zárást (az eszközök beértékelését, azok egyeztetését, az elszámolandó összegek elhatárolását, stb.) feltételez, így ez ténylegesen csak a negyedévet követően történik meg, a negyedévet követő hónap utolsó hetében. Tehát a negyedév utolsó napja szerinti értéknappal a hozamösszegek ekkortól érhetők el a tagi számlákon, illetve azok felett is csak ilyen késedelemmel lehet rendelkezni (pl. a hozam felvétele esetén). Megjegyzés: az egészség- és önsegélyező pénztárban ez a folyamat gyorsabban lezajlik (mint a nyugdíjpénztár esetében), mert ott csak a realizált eredményt kell elszámolni, az értékelésekkel, elhatárolásokkal nem kell foglalkozni, lévén, hogy ott pénzforgalmi szemléletű számvitel szerint valósul meg a nyilvántartás.

A pénztári megtakarítás (akár nyugdíj- akár egészség- és önsegélyező pénztári is az) a tag esetleges halálával semmiképp nem veszik el. Arra vonatkozóan ún. haláleseti kedvezményezettet lehet jelölni, aki a tag halála esetén a megtakarítás tulajdonosává válik. Ha nem jelöl kedvezményezettet a tag, akkor a törvényes örökösét kell kedvezményezettnek tekinteni. Egyik esetben sem része a hagyatéknak a pénztári megtakarítás, attól függetlenül rendelkezik/rendelkezhet a jogosult felette. Természetesen több kedvezményezettet is megjelölhet a pénztártag, ezesetben a kedvezményezetteket a megadott arányban illeti meg a rájuk eső része a megtakarításnak. Ugyanez az elv érvényes akkor is, ha a tagnak több törvényes örököse van. A lényeg tehát az, hogy a megtakarítás valakit mindenképp megillet, egy esetet kivéve, ez pedig az, ha a tagnak sem kedvezményezettje, sem örököse nincs (örökösön, kedvezményezetten természetes személyt kell érteni). Ezesetben a megtakarítás a pénztár tagjait illeti meg, de ilyenre a működésünk során még nem volt példa, persze ez az eshetőség sem zárható azért ki.

Kedvezményezett jelölése nem kötelező. Hogy célszerű-e a megítélés kérdése. Ha jelölt kedvezményezett a tag halálával jogosulttá válik a megtakarítás felett rendelkezni. Ha nincs jelölve a kedvezményezett, akkor ez a hozzáférési lehetőség lassabban nyílik meg, mert azt, hogy kik az örökösek (akik egyben kedvezményezettekké is válnak a pénztár vonatkozásában), azt csak a közjegyző tudja megállapítani, s a közjegyzői hagyatéki végzésnek van bizonyos időigénye, átfutási ideje. Ebből a szempontból (a hozzáférhetőség szempontjából) érdemes kedvezményezettet jelölni. Más kérdés, hogy ha jelöl a tag kedvezményezettet, akkor arra figyelnie kell, hogy ez a jelölés az idő előre haladtával is még a szándékát tükrözze.

Természetesen igen. A tag bármikor megjelölhet új kedvezményezettet a megtakarítására halála esetére. Az új jelöléssel a régi jelölés hatályát veszti. Arra is lehetősége van, hogy a korábban megjelölt kedvezményezettje jogosultságát új személy jelölése nélkül visszavonja.

Belépéskor (a tagság indulásakor) a belépési nyilatkozaton, a későbbiekben egy erre kialakított kedvezményezettjelölő nyomtatványon jelölhet kedvezményezettet a pénztártag, teljes bizonyító magánokiratként (aláírva-letanúzva vagy elektronikus aláírással). A kedvezményezettjelölés a pénztárba történő beérkezésétől, annak záradékolásával a jelölés dátumára visszahatólag válik hatályossá.

A pénztári megtakarítás nem része a hagyatéknak, ezért azt nem is kell feltüntetni a hagyaték részeként. Mint az előzőekben ezt összefoglaltuk, ez a pénztár vonatkozásában speciálisnak tekinthető szabályozás azt a célt szolgálja, hogy gyorsabban hozzá tudjon férni a megtakarításhoz az arra megjelölt kedvezményezett, mint ahogy ahhoz egy hagyaték részeként tudna hozzáférni.

Ha a tag elhalálozik, akkor annak tényét a kedvezményezett/örökös a tag halotti anyakönyvi kivonatával tudja a pénztár felé igazolni. Ennek birtokában benyújthatja a pénztárnak az erre kialakított igénybejelentő nyomtatványon a rá eső részre vonatkozó igényét, aminek kérheti 1. a kifizetését; 2. egy másik pénztárban meglévő hasonló jellegű megtakarításhoz való átadását; 3. vagy azt a saját nevén a tagság folytatásával a pénztárban is hagyhatja.  Több kedvezményezett/örökös esetén ezen rendelkezést a kedvezményezettek/örökösök egymástól függetlenül adhatják meg. Ha nem történ kedvezményezettjelölés, tehát az örökös lesznek kedvezményezettek, akkor neki a jogosultságukat a jogerős hagyatéki végzéssel kell igazolniuk a pénztár felé, azaz annak elkészültét és jogerőre emelkedését meg kell várniuk az igényük benyújtásához.

Nem adóköteles, mindössze egy pénzügyi teljesítési díj terheli ezen jogcímen a kifizetést.

Ezesetben a kérdés az, hogy a kedvezményezett mikor halt meg. Ha a kedvezményezett a tag halála előtt meghal, akkor a rá vonatkozó kedvezményezés semmissé válik, hiszen ezen jog a halála folytán rá nem tud átszállni. Ezesetben a többi kedvezményezettnek a joga megmarad, az övé (az elhunyté) semmissé válik. Más a helyzet, ha a kedvezményezett halála a tag halála után következik be. Ezesetben a kedvezményezés fennáll, s a megtakarításra való jogosultságnak az elhunyt tag halála után elhalálozott kedvezményezettre jutó része a kedvezményezett örököseit illeti meg öröklési arányukkal egyezően..

Nem, mert a pénztári megtakarítás nem része a hagyatéknak, így ez az esetleges egyezség a pénztári megtakarítási jogosultság arányaira nincs kihatással. Ettől függetlenül arra lehetőség van, hogy direkten a pénztári kedvezményezetti jogosultságuk kérdésében egyik vagy másik kedvezményezett másik kedvezményezett javára pl. lemondjon. Ezt a pénztár felé intézett teljes bizonyító erejű jognyilatkozattal teheti meg.

Az átlépéssel összefüggő pénzügyi teljesítés (a küldő és a fogadó pénztár között) költségét és az átlépés elszámolása adminisztrációs díját leszámítva nincs. Ennek mértéke pénztáranként változó, de összességében néhány ezer Ft-os költséget jelenthet mindössze. A tagsági jogviszony átlépés esetén jogfolytonos marad, tehát az átlépéssel viszi/hozza a tag a tagsága keltét, a megtakarítása tőke és hozammegbontását és a tagsága egyéb adatait is. Ha a hozam miatt kíván valaki pénztárat váltani, akkor azt fontos észben tartani, hogy a múltbéli hozamot a múltbéli hozammal célszerű összehasonlítani ugyanazon időszakokat tekintve, s egy befektetési döntés sosem a múltról, sokkal inkább a jövőről kell, hogy szóljon. Az a megközelítés, hogy „mivel tavaly rossz volt a hozam x. pénztárban, ezért elviszem a megtakarításomat onnan az y. pénztárba, ahol most jó a hozam, nem célszerű, mert tavalyt a tavallyal, a mát a mával ésszerű összehasonlítani, de még itt is van az a bizonytalansági tényező, hogy mindezzel együtt is a holnapról kell értékítéletet mondanunk.

A pénztárváltás legegyszerűbb módja, ha a célzott pénztárban tagságot létesít (belépési szándéknyilatkozattal), s abban feltüntetni azt az információt is, hogy egy másik pénztárból kíván egyúttal átlépni ide/oda. Általában minden pénztár tart fenn egy szövegrészt erre a belépési nyilatkozat formanyomtatványán – mi tartunk. Ezen információ alapján a fogadó pénztár megkeresi az érintett másik pénztárat, s elindítja megtakarítás átvételéhez szükséges információcserét. Ha már létező tagság esetén kívánja valaki összevonni azzal egy másik megtakarítását, akkor ezesetben újból belépni értelemszerűen nem kell, erre egy külön nyomtatvány szolgál vélhetően, esetünkben legalábbis így van. Ez a nyomtatvány (Idelépés más pénztárból) ugyanígy arra szolgál, hogy a tag elindítsa a fogadó pénztárban a megtakarítása más pénztárból történő áthozatalát.

Alapvetően csak azonos típusú pénztárak között van átlépési lehetőség. Tehát nyugdíjpénztárból nyugdíjpénztárba, egészségpénztárból (avagy egészség- és önsegélyező pénztárból) egészség pénztárba (avagy egészség- és önsegélyező pénztárba). Ugyanakkor speciális esetekben lehetőséget biztosít a jogszabály az „átjárás” kiterjesztésére. Ez az alábbi lehetőségeket jelenti: 1.: egészség-, önsegélyező- vagy egészség- és önsegélyező pénztár tagja nyugdíjjogosulttá válása esetén átléphet nyugdíjpénztárba, ahonnét nyugdíjszolgáltatással felhasználhatja a megtakarítását. 2.: 10 éves tagsága letelte előtt nyugdíjpénztárból  átléphet a tag egészség- vagy önsegélyező pénztárba, ha hatóság igazolással igazolja, hogy munkaképességét legalább 50%-ban elvesztette vagy legalább 40%%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható. Ez utóbbi esetnek az lehet a célja, hogy így az egészség- és önsegélyező pénztárból az oda átvitt megtakarítását szolgáltatással felhasználhatja.

Az átlépés lebonyolításáért (beleértve a fedezet átutalását és annak elszámolással történő alátámasztását) mindig az átadó (az elhagyni kívánt) pénztár számít fel díjat. Ennek mértékét/összegét az adott pénztár Alapszabálya és/vagy Tagokkal történő elszámolási szabályzata rögzíti. Az Életútba történő átlépés díját tehát mi nem tudjuk megmondani. Az Életútból történő átlépés díja nyugdíjpénztárunkban 3.000 Ft eljárási díj + az átadott fedezet 2 ezreléke, de legfeljebb 6.000 Ft, azaz mindösszesen legfeljebb 9.000 Ft. Az egészség- és önsegélyező pénztárunkban 3.000 Ft eljárási díj + az átadott fedezet 2 ezreléke, de legfeljebb 1.000 Ft, azaz mindösszesen legfeljebb 4.000 Ft.

A nyugdíjpénztár esetében a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a pénztár – amennyiben az alapszabályában ezt a lehetőséget biztosítja az ügyfeleinek -, úgy a pénztártag a pénztári nyugdíjmegtakarítása terhére átmeneti jelleggel kölcsönt vegyen fel a pénztárból. Ez kvázi arra szolgál, hogy egy banki hitelhez képest könnyebben, talán gyorsabban is (bár ez ma már nem biztos) pénzhez juthasson, aminek a fedezetét maga a pénztári megtakarítása jelenti. Épp ezért (a biztos fedezettség végett) a jogszabály azt is rögzíti, hogy a kölcsön összege legfeljebb a tag megtakarítása 30%-a lehet, s azt legfeljebb 1 évre folyósíthatja a pénztár. Nem minden pénztár vállal ilyet, az Életút Nyugdíjpénztár viszont olyan pénztár. aki nyújt tagi kölcsönt.

Adott esetben segíthet egy felmerülő kiadás finanszírozásában úgy, hogy nem kell a nyugdíjmegtakarítást megszüntetni. Az is lehet, hogy még eleve nem tud a tag a nyugdíjmegtakarításához hozzáférni, mert nem tag még 10 éve, ilyenkor is jól jöhet egy ilyen lehetőség. Előfordulhat az is, hogy korábbi várakozási időt követő pénzfelvétele óta még nem telt el az előírás szerinti 3 év, így ezért nem tud másképp megszüntetés nélkül pénzhez jutni. A kölcsönlehetőség alapvetően a még nem nyugdíjjogosultaknak szól, hiszen aki már nyugdíjjogosult, az vélhetően már hozzáfér adómentesen a megtakarításához, így neki felesleges is lenne kölcsönt felvennie.

A kölcsönre való jogosultságnak jogszabály szerint 3 feltétele van: 1. Már legalább 3 éves tagsági jogviszonnyal rendelkezzen az illető tag; 2. A kölcsönigénylésekor ne álljon fel korábbról kölcsöntartozása; 3. A korábban felvett kölcsöneit (ha voltak ilyenek) rendben vissza kellett fizetnie. Amennyiben a kölcsönt a ta a lejáratkor mégsem fizetné vissza, úgy a pénztár ezen követelését a tag megtakarításával szemben érvényesíti, mely érvényesítés (beszámítás) adó- és szocho köteles jövedelmet keletkezett a tag számára. S így többé a tag újabb kölcsönre már nem lesz jogosult a későbbiekben.

A kölcsönt kamat és folyósítási díj terheli. A kamat pénztárunkban a folyósításkori jegybanki alapkamat 3%-kal növelt értéke. A folyósítás díjaként a kölcsönösszeg 2 ezrelékét számítja fel a pénztár. A kölcsönt a kölcsön futamideje végén lejáratkor a kamattal növelt értéken egyösszegben kell visszafizetni, a folyósítási díjat a folyósításkor érvényesítjük. A kölcsön után azért számítunk fel díjat, mert a kölcsön nem csökkenti a tag megtakarítását, az a pénztár egyéb befektetései terhére kerül kifolyósításra, s mivel az egyéb befektetések után kamatot/bevételt remélünk, így a kölcsön után is ugyanígy kamatot számítunk fel. A kölcsönök kamata is ugyanúgy a tagokat illeti meg, mint az egyéb befektetések hozama, hozadéka, tehát végeredményben valamennyi tag mellett magát a kölcsönnel tartozó tagot is megilleti a kölcsöne után felszámított kamatdíjnak a rá eső része.

A kölcsönigényt az arra rendszeresített nyomtatványon a kívánt összeg, kívánt futamidő megadásával lehet benyújtani a pénztárnak, aki azalapján ellenőrzi a jogosultságot, s amennyiben az fennáll, úgy elkészíti az igény alapján a kölcsönszerződést, amit visszaküld a tagnak elfogadásra/aláírásra. Az aláírt szerződés visszaküldése után a pénztár havi rendszerességgel kiutalja a jóváhagyott kölcsönigényeket.

Alapértelmezésben szerződés szerint, lejáratkor, egyösszegben kell visszafizetni a kölcsönt a kamattal együtt, de amennyiben korábban kíván a tag törleszteni, vagy résztörlesztést eszközölni, úgy azt ismegteheti a lejárat előtt egy hónappal bezárólag. Ezesetben a kamatkötelezettség az eltelt idő függvényében arányosításra (csökkentésre) kerül.

Ezesetben a lejárat után egy korlátolt türelmi idő letelte utána a pénztár a taggal szembeni követelését elszámolja a tag megtakarításával szemben, ami a megtakarítás ekként történő felhasználása következtében adó (szja+ szocho) kötelezettséggel terhelten történik, amiről a pénztár elszámolást/igazolást állít ki és küld a pénztártagnak. Az adóterhek befizetése a tag kötelezettségét képezi. A vissza nem fizetés tehát következményekkel jár, hiszen adóterheket von maga után.

A nyugdíjpénztári megtakarítás alapvető célja az , hogy az aktív években félretett, felhalmozott megtakarítást a nyugdíjas vagy nem nyugdíjas, de nyugdíjjogosult tag a jövedelme kiegészítéseként felhasználja. Értelemszerűen így a nyugdíjszolgáltatásként történő felvétel adómentesen történik. Ezalól egy kivétel van, amennyiben a tagság még nem érte el a 10 éves „kort”, úgy sajnos a nyugdíjszolgáltatásként történő felvételt is adókötelezettség (15%-os szja) terheli. Éppen ennek kiküszöbölése végett a várható nyugdíjba vonulás előtt legalább 10 évvel korábban célszerű elindítani egy ilyen megtakarítást. Ha ez a feltétel még nem teljesül, akkor érdemes kivárni a 10 év megléte bekövetkeztét és csak akkor felvenni a megtakarítást. Ez iga az egyösszegű és a részösszegű nyugdíjszolgáltatás esetére is.

Nyugdíjjogosultság hiányában a nyugdíjpénztárból az ún. 10 éves várakozási idő letelte birtokában lehet a megtakarítást vagy annak meghatározott részét felvenni. Ezesetben a befektetések eredményeként hozamként felhalmozott rész adómentességet élvez, ellenben a befizetésekből és az adójóváírásból felhalmozódott tőkeként megjelenő rész csak adókötelesen (15% szja és 13% szocho) vehető fel. Bizonyos feltételekkel az idő előrehaladtával az adókötelezettség alól a tőkerész is mentesül, de ez egy hosszabb idő leteltéhez van kötve, kvázi egy megszolgálási időintervallumhoz. Ez az szja törvényben van szabályozva, meglehetősen bonyolultan. Alapvetően két esetben válik teljesen adómentessé a tőke: 1. a 2008. előtt befizetett tőke vonatkozásában akkortól, amikortól a tag tagsága eléri a pénztárban a 21 évet (az indulás időszakában, 1995-ben és röviddel azt követően belépettek esetében ez a feltétel már teljesül); illetve 2:  a 2008-tól kezdődően befizetett összegek vonatkozásában amikortól az adott befizetés pénztárban eltöltött ideje eléri a 21. évet. A 2008ban befizetett összeg esetében ez 2029-et, a 2009-ben befizetett tőke esetében 2030-at, és így tovább jelenti/feltételezi. Egyebekben a befizetések a pénztárban eltöltött idejük függvényében a 12. évtől kezdve évente 10-10%-os mértékben mentesülnek az adókötelezettség alól.

Ezen adókötelezettség elkerülhetőségéhez van lehetőség arra, hogy valaki csak a hozamát, vagy csak a már adómentes részösszegét vegye fel adott esetben a pénztárból a várakozási ideje letelte jogcímén, amit nem gyakrabban, mint 3 éves gyakorisággal újra és újra ismételten megtehet.

.

A jogalkotó (az adószabályok megalkotója) ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, úgy döntött, hogy ha a nyugdíjcélú megtakarítás nem éri el az eredeti célját, azaz nem nyugdíjszolgáltatásként vesz azt fel a tag, akkor azután az előzőek szerinti bonyolult feltételrendszerben adót köteles fizetni. Valójában a befizetés utáni kedvezmény (adójóváírás) „visszavételéről” van ezesetben szó, legalábbis szándékilag, függetlenül attól, hogy érvényesített-e a tag a befizetései után adójóváírást vagy sem.

A nyugdíjpénztár esetében a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a pénztár – amennyiben az alapszabályában ezt a lehetőséget biztosítja az ügyfeleinek -, úgy a pénztártag a pénztári nyugdíjmegtakarítása terhére átmeneti jelleggel kölcsönt vegyen fel a pénztárból. Ez kvázi arra szolgál, hogy egy banki hitelhez képest könnyebben, talán gyorsabban is (bár ez ma már nem biztos) pénzhez juthasson, aminek a fedezetét maga a pénztári megtakarítása jelenti. Épp ezért (a biztos fedezettség végett) a jogszabály azt is rögzíti, hogy a kölcsön összege legfeljebb a tag megtakarítása 30%-a lehet, s azt legfeljebb 1 évre folyósíthatja a pénztár. Nem minden pénztár vállal ilyet, az Életút Nyugdíjpénztár viszont olyan pénztár. aki nyújt tagi kölcsönt.

Adott esetben segíthet egy felmerülő kiadás finanszírozásában úgy, hogy nem kell a nyugdíjmegtakarítást megszüntetni. Az is lehet, hogy még eleve nem tud a tag a nyugdíjmegtakarításához hozzáférni, mert nem tag még 10 éve, ilyenkor is jól jöhet egy ilyen lehetőség. Előfordulhat az is, hogy korábbi várakozási időt követő pénzfelvétele óta még nem telt el az előírás szerinti 3 év, így ezért nem tud másképp megszüntetés nélkül pénzhez jutni. A kölcsönlehetőség alapvetően a még nem nyugdíjjogosultaknak szól, hiszen aki már nyugdíjjogosult, az vélhetően már hozzáfér adómentesen a megtakarításához, így neki felesleges is lenne kölcsönt felvennie.

A kölcsönre való jogosultságnak jogszabály szerint 3 feltétele van: 1. Már legalább 3 éves tagsági jogviszonnyal rendelkezzen az illető tag; 2. A kölcsönigénylésekor ne álljon fel korábbról kölcsöntartozása; 3. A korábban felvett kölcsöneit (ha voltak ilyenek) rendben vissza kellett fizetnie. Amennyiben a kölcsönt a ta a lejáratkor mégsem fizetné vissza, úgy a pénztár ezen követelését a tag megtakarításával szemben érvényesíti, mely érvényesítés (beszámítás) adó- és szocho köteles jövedelmet keletkezett a tag számára. S így többé a tag újabb kölcsönre már nem lesz jogosult a későbbiekben.

A kölcsönt kamat és folyósítási díj terheli. A kamat pénztárunkban a folyósításkori jegybanki alapkamat 3%-kal növelt értéke. A folyósítás díjaként a kölcsönösszeg 2 ezrelékét számítja fel a pénztár. A kölcsönt a kölcsön futamideje végén lejáratkor a kamattal növelt értéken egyösszegben kell visszafizetni, a folyósítási díjat a folyósításkor érvényesítjük. A kölcsön után azért számítunk fel díjat, mert a kölcsön nem csökkenti a tag megtakarítását, az a pénztár egyéb befektetései terhére kerül kifolyósításra, s mivel az egyéb befektetések után kamatot/bevételt remélünk, így a kölcsön után is ugyanígy kamatot számítunk fel. A kölcsönök kamata is ugyanúgy a tagokat illeti meg, mint az egyéb befektetések hozama, hozadéka, tehát végeredményben valamennyi tag mellett magát a kölcsönnel tartozó tagot is megilleti a kölcsöne után felszámított kamatdíjnak a rá eső része.

A kölcsönigényt az arra rendszeresített nyomtatványon a kívánt összeg, kívánt futamidő megadásával lehet benyújtani a pénztárnak, aki azalapján ellenőrzi a jogosultságot, s amennyiben az fennáll, úgy elkészíti az igény alapján a kölcsönszerződést, amit visszaküld a tagnak elfogadásra/aláírásra. Az aláírt szerződés visszaküldése után a pénztár havi rendszerességgel kiutalja a jóváhagyott kölcsönigényeket.

Alapértelmezésben szerződés szerint, lejáratkor, egyösszegben kell visszafizetni a kölcsönt a kamattal együtt, de amennyiben korábban kíván a tag törleszteni, vagy résztörlesztést eszközölni, úgy azt ismegteheti a lejárat előtt egy hónappal bezárólag. Ezesetben a kamatkötelezettség az eltelt idő függvényében arányosításra (csökkentésre) kerül.

Ezesetben a lejárat után egy korlátolt türelmi idő letelte utána a pénztár a taggal szembeni követelését elszámolja a tag megtakarításával szemben, ami a megtakarítás ekként történő felhasználása következtében adó (szja+ szocho) kötelezettséggel terhelten történik, amiről a pénztár elszámolást/igazolást állít ki és küld a pénztártagnak. Az adóterhek befizetése a tag kötelezettségét képezi. A vissza nem fizetés tehát következményekkel jár, hiszen adóterheket von maga után.