Értelmezési kérdések az önsegélyező pénztári szolgáltatásoknál

Értelmezési kérdések az önsegélyező pénztári szolgáltatásoknál

A szolgáltatási tevékenységünk során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy némely esetben ügyfeleink másképp értelmezik a szolgáltatási feltételeket, mint ahogy azt a jogszabályi feltételek illetve üzletpolitikánk diktálja. Ezen „kérdéses” feltételeket vesszük az alábbiakban sorra:

180 napos várakozási idő

Egyes szolgáltatási jogcímek esetében a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a befizetett tagdíjösszeg – akár egyéni befizetés, akár munkáltatói hozzájárulás – a befizetéstől számított 180 nap leteltével fizethető csak ki szolgáltatásként. A rendelkezés nyilvánvalóan abból a célból került a jogszabályba, hogy a szolgáltatási tevékenységet egy felhalmozási/megtakarítási időszak alapozza meg. Máskülönben a pénztári tevékenység alapvető funkciója – nevezetesen, hogy célirányos előtakarékosságról van szó – nem érvényesülne.

Nem minden szolgáltatási jogcímnél él ez az előírás (a gyógyszerek vételárának térítése, a táppénz miatt kieső jövedelem pótlása kivétel ez alól), tehát a tag megtakarítása adott esetben akár az utolsó forintig is felhasználható szolgáltatásként – a befizetéstől függővé tett bármilyen időkorlát nélkül is. Nem mellékes természetesen az sem, hogy a hozzáférhetőség leteltéig a befizetések hozamot termelnek.

A felhasználhatósági időkorlát csakis a befizetésekre vonatkozik, így tehát a számlákon negyedévente felosztott hozamok, illetve pl. az adójóváírás összege azonnal felhasználható bármilyen szolgáltatási jogcím esetén.

Miután a tagdíjbefizetések elszámolásakor nem tudni, hogy egy adott befizetés a későbbiekben milyen jogcímű szolgáltatás fedezetéül fog szolgálni, így a pénztár a jóváírt összegeket a FIFO elv szerint rendeli hozzá a felmerülő kifizetésekhez. Ebből következik, hogy a várakozási idő feltételéhez nem kötött szolgáltatási igények is befolyással vannak a még felhasználható várakozási idő feltételének megfelelő számlafedezetre. Ugyanúgy, mint a várakozási idő feltételéhez kötött szolgáltatási tételek is.

Egy-egy szolgáltatási esedékességkor a pénztár a várakozási idő feltételéhez kötött szolgáltatásokat sorolja előre, azaz a kielégítési sorban a lehető legnagyobb kifizetési lehetőséget biztosítjuk a tagoknak.

120 napos jogalap érvényesség

Ugyancsak jogszabályi előírás, hogy a pénztár csak 120 napon belüli szolgáltatási eseményen alapuló igényt elégíthet ki, azaz egy szolgáltatási igény az azt megalapozó eseményt követő 120. napig nyújtható be. Emiatt nem számolhatók el pl. a 120 napon túli keltezésű gyógyszerszámlák. Az előírás minden szolgáltatás esetében fennáll. Volt már rá példa, hogy gyermekszületési támogatásra benyújtott igényt azért nem teljesíthettünk, mert a születés dátumához mérten 120 napon túl került az igény benyújtásra. A benyújtás dátumaként a pénztár az igénynek a pénztárba történő beérkezése napját tekinti.

Pénztárunk szolgáltatási rendje szerint havonként (havonta 15-én) folyósítjuk a beérkezett szolgáltatási igényeket, azaz a benyújtáshoz képest természetesen egy későbbi időpontban (a szolgáltatást megalapozó esemény bekövetkeztéhez mérten 120 napon túl) kerül sor a szolgáltatás tényleges teljesítésére, de ez a jogszabályi feltételt nem sérti. Felmerül viszont a kérdés, hogy amennyiben a tag a szolgáltatási igényét a benyújtásra vonatkozó 120 napon belüliség feltételének megfelelve úgy nyújtja be, hogy a teljesítést a benyújtáshoz képesti soron következő szolgáltatási esedékességen túli teljesítéssel kéri, azt miként kell/lehet elbírálni. Álláspontunk szerint az önsegélyező pénztári szolgáltatási tevékenység alapvető jellemzője, hogy szociális indíttatású, így semmi nem indokolja, hogy egy igényt ne a soron következő szolgáltatási kötelezettségünkként bíráljunk el, illetve kezeljünk. Azt a megközelítést tehát, hogy egy benyújtott igényt egy majdani befizetésből származó fedezetből több hónappal későbbi szolgáltatási tételként kezeljünk, az önsegélyező pénztári szolgáltatási tevékenység jogszabályi indíttatásával ellentétesnek tartjuk.

Közösségi szolgáltatásra való jogosultság feltétele

Pénztárunk három közösségi elven finanszírozott szolgáltatási jogcímet alakított ki, melyek közös jellemzője, hogy tagsági jogviszony idő és tagdíjfizetési hajlandóság feltételéhez kötötten jelent biztosítási lehetőséget tagjainknak. A jogosultsághoz elvárt tagdíjfizetési hajlandóság semmiféle többletterhet nem ró a tagra, hiszen a taggá válásával egyidejűleg a tagdíjfizetési kötelezettséget egyébként is vállalni kell, s a tagdíjat a pénztártag kifejezetten azért fizeti, hogy saját szolgáltatási igényeire fedezetet képezzen. Hogy ezen az alapon egy nagyságrendileg 100 eFt-os biztosítási összegre is jogot szerez, az egyértelműen a tagság értéknövelőjeként vehető számításba.

A közösségi szolgáltatások fedezetét a pénztár tagsága közösen, a tagdíjakból levont szolidaritási tagdíjrészből biztosítja. Éppen ezért a közösségi szolgáltatási igények elbírálásakor a pénztár a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésének feltételétől nem tud eltekinteni. A tagdíjfizetési kötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a tag a minimum tagdíjat illetve annak időarányos részét a pénztárba határidőben befizette. A pénztár elszámolási szabályai szerint a közösségi szolgáltatásokra való jogosultság feltétele megléte tekintetében a tagdíj-teljesítési kötelezettségnek évenként, illetve az adott naptári évben az éven belül is meg kell felelni.