Javuló hatékonyság az önsegélyező pénztárban

Bár 2007-ben a jogszabályi előírások jelentősen átalakították az önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatások körét és feltételrendszerét, tagságunk meghatározó része továbbra is fantáziát lát a pénztártípus biztosította lehetőségekben. Ez a stabilitás a tevékenységünket jellemző hatékonysági mutatószámokban is megmutatkozik:

Talán legjellemzőbb példa erre a tagdíjbevételek fedezeti részének és a teljesített szolgáltatási igényeknek a havonkénti viszonyszáma, amiből az derül ki, hogy a havi befizetésekből finanszírozni tudja a pénztár a szolgáltatásait, így a pénztári tartalékok befektetése/vagyonkezelése tisztán a befektetési politika alapján valósulhat meg:

Az ábrából jól kitűnik a decemberi hónap egyedisége, ami mögött az adóév vége közeledtéig esedékes adójóváírási lehetőségek kihasználása igénye rejlik.

Ennek a stabil pénzáramnak a befektetési hatékonyságra gyakorolt kedvező hatása a hozameredményeinkben meg is mutatkozik. A 2008-2009-es időszakot a pénzpiacok hektikusságát figyelembe véve semmiképp sem nevezhetjük nyugodt időszaknak, ennek ellenére a pénztárunk mindkét évben pozitív és elfogadható eredményt ért el a befektetési tevékenységével:

A hatékonyság javulása más mutatószámokban is megmutatkozik:

Az egy főre jutó önsegélyező pénztári megtakarítás átlagos értéke meghaladja a 92 ezer Ft-ot, s évről évre emelkedik. Az átlagos éves befizetésben 2008-hoz mérten nem történt növekedés, de a kialakult gazdasági válság körülményeit figyelembe véve a szinten tartást is eredményként értékelhetjük. Egyértelműen javul a tagdíjbevételekre jutó működési ráfordítás aránya, illetve a tagdíjak működési terhelése is. Ez 2009-ben 5,46%-os szintre csökkent.

A szolgáltatási igények vonatkozásában a fajlagos tételnagyság ugyancsak növekedik, 2009-ben átlagosan 22.986 Ft-ot fizetett ki a pénztár egy-egy szolgáltatási igényre, szemben a 2008-as 19.712 Ft-os értékkel. Miután a szolgáltatások a felmerülésükhöz mérten 120 napon belül elszámolhatók, így az igények összevontan történő benyújtása – különösen a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz számlák elszámoltatása esetében – ezen a mutatószámon sokat javíthatna, ami egyébként a szolgáltatásbenyújtás költségei (pl. postaköltség) szempontjából is észszerű lenne. Nem beszélve arról, hogy addig is hozamot termelne a tulajdonosának az egyébként kifizetésre kerülő összeg.