Miért hagytuk, hogy így legyen? – Pénzpiaci összefoglaló 2022. I. negyedév

Történelmi időket élünk, annyi szent. A nagy jólétünkből, a megszokott biztonságos életünkből most kezdjük lassanként felfogni, hogy valami végérvényesen megváltozott. Elmúlt, vége van. Az Ukrajna ellen immár egy hónapja elindított orosz agressziót megelőzően szinte minden szakértő azt vezette le, hogy nem lenne racionális döntés Oroszországnak megtámadnia a szomszédját, mert az ész érvek nem szólnak emellett. Mert többet veszíthet vele, mint amennyit nyerhet. Aztán megtörtént, s most a szemünk láttára elevenedik meg színesben, premier plánban, amit szerencsére mi csak olvasmányainkból, vagy a Spektrum és a National Geographics fekete-fehér felvételeiből ismerhettünk meg az ide s tova 80 éve volt szörnyűséges időkről. Azt gondoltuk, gondolhattuk, abban bíztunk, reménykedtünk, hogy ez itt a XXI. század. A facebook, a Tiktok, az influenszerek, a kriptotőzsdék, a virtuális valóság világa. S egyszercsak szembe jön velünk a történelem, hús-vér emberekkel, szenvedőkkel, menekülőkkel, az életüket féltőkkel. És kérdezzük elbizonytalanodva: miért hagytuk, hogy így legyen?

És persze félünk, mert van félnivalónk és egyébként is a bizonytalanság nem egy jó érzés. S jobb híján újfent a megmondó szakértőket hallgatjuk, akik megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Kik a tényekre szorítkozva, szakmai alapokon, tisztességgel, kik az érdekeiknek megfelelően ideológiákat gyártva, menteni a menthetőt, szánalmasan. De érdekes módon ahelyett, hogy lassanként úrrá lenne rajtunk a beletörődés, mégis egyre hiteltelenebben szűrődik át a papírtigrisek, az eddigi melldöngetők, a rezsicsökkentők hangja, s valami megmozdul bennünk, talán a genetikai kódunk, hogy nem lehetünk nem együttérzők, nem szolidárisak, nem az elesettet gyámolítói. Jelentsen bármit is az illiberális toposz.

Van az a – sajnos most kellőképpen időszerű – régi vicc, hogy a Kremlben döntés születik arról, hogy orosz delegáció indul látogatásra valamelyik baráti országba, amikoris a protokollfőnök idegesen bátorkodik megérdeklődni a Kreml urától, hogy: „Repülőgéppel megyünk Vlagyimír Vlagyimírovics, vagy tankkal?”. Bár a jó vicc ismertetőjele, hogy időtlen, ezen most nem igazán tudunk nevetni.

A szomorú valóság után a piaci történésekről:

Olvassuk, hogy a háború elindulásával szinte egyidejűleg spekulációs támadás érte a fizetőeszközünket is, aminek eredményeként néhány nap alatt megláttuk, hogy milyen az, amikor 1 euróért, több, mint 400 Ft-ot kell fizetni. Azóta a jegybank kamatemeléseinek is köszönhetően valamelyest normalizálódott a helyzet, de a háborús helyzetben továbbra sem az erő jeleit mutatja a fizetőeszközünk.

Az állampapírpiacon a kamatszint megemelkedésével párhuzamosan komoly leértékelődést láthatunk továbbra is, ez sajnos természetes egy ilyen helyzetben, Ha emelkednek a kamatok, akkor a korábbi alacsonyabb kamatra eszközölt befektetések kevesebbet érnek. Minden rosszban van valami jó, mondja a mondás, ezesetben ezen leértékelődő befektetések jövőbeli hozamtermelő képessége értelemszerűen emelkedik, ha megtartja azt lejáratig a befektető, ezesetben a pénztár.

A háború közelsége a közép-kelet-európai piacokat erőteljesebben érintette, a részvényindexek, köztük a BUX is komoly veszteségeket szenvedett el. Tehát mondhatni minden fronton kedvezőtlenek a körülmények. Sajnos ez a pénztár eredményességét is kedvezőtlenül érinti.

Hazai részvények esetében az OTP és a Richter vesztett jelentősen a korábbi értékéhez képest, MTelekom meg tudta tartani értékét, míg a MOL emelkedni is tudott az energiapiaci anomáliáknak köszönhetően.

Jelen állapot szerint 1-7 % közötti veszteséget mutatnak a portfolióink, tényleges részidőszaki hozamadatot a jogszabályi tiltás miatt nem publikálhatunk. A koronavírus enyhülésétől várt fellendülés helyett tehát most itt az újabb problémahalmaz, amin ismét csak túl kell valahogy jutnia a világnak, s nekünk is persze. Bizakodunk, hogy a háború akár a diplomáciai erőfeszítések, akár az erőforrások előbb-utóbbi kifogyása, akár a józan ész felülkerekedése folytán egy belátható időn belül mégiscsak befejeződik, s a helyzet normalizálódása a piacok normalitáshoz történő visszatérését is eredményezni fogja. Addig ennek mielőbbi bekövetkeztében bizakodunk, s tisztelgünk a bátrak, tisztelgünk a hősök előtt!