Az infláció, mint új mumus – Pénzpiaci összefoglaló 2021.II. negyedév (2021.06.25)

Az átoltottság folyamatos emelkedésének, a már megfertőződtek immunitásának, a 3. hullám lecsengésének és valamelyest a nyári időszak beköszöntének is köszönhetően a világ – legalábbis annak járványmegelőzésben előrébb tartó része – kezd kikecmeregni a pandémiás helyzetből, amit a tőkepiacok az elmúlt időszakban masszív optimizmussal meg is előlegeztek persze, s erre most itt van egy újabb mumus, az infláció réme. Komoly vita van arról, hogy átmeneti problémáról van-e csak szó, s az újraindulásnak betudható keresleti sokk lecsengésével az infláció mértéke normál elfogadható szintre fog visszaállni, vagy tartós jelenségre kell berendezkedni, s hosszabbtávon velünk lesz a magasabb infláció. Egyre inkább ez utóbbi mellett szólnak az érvek, amit jól mutat, hogy a jegybankok a kamatemelési periódus megkezdése irányába kezdenek kommunikálni. Az USA-ból érkeztek erre utaló hírek, majd nemrégiben a magyar jegybank is ezirányba lépett, amikoris sok év után először emelte a jegybanki alapkamatot 0,6%-ról 0,9%-ra, amire a forint árfolyama csak azután nyugodott meg, hogy hasonló lépések sorozatát vizionálta kommunikációjában az MNB.

Hogy mi is a baj az inflációval? Mindaddig, amíg megmarad az egy relatíve kezelhető szinten, addig semmi, sőt még jót is tesz a gazdaságnak, az áremelkedés apránként emeli a bevételeket, köztük az állam bevételeit is, az árváltozások megalapozzák a gazdaság folyamatos átstruktúrálódását a korszerűbb termékek, megoldások irányába, a pénzromlás elvárt kamatszintet alapoz meg a hitelezés terén, stb. Akkor van gond, ha az infláció átlép egy kordában tartható mértéket, mert olyankor öngerjesztő folyamatok indulhatnak el, amit egyre nehezebb lehet monetáris eszközökkel kezelni. Az inflációtól való félelem beépül a munkaerőköltségbe, előre hozza a költéseket, s ezek egymást erősítve elszabadíthatják az árakat, ami már problémákat okozhat. Nekünk, mint nyugdíjpénztárnak az a gondunk/félelmünk az inflációval kapcsolatosan, hogy az általa kiváltott áremelkedés egyúttal a megtakarításokat is elkezdi leértékelni, hiszen a holnapi pénz kevesebbet fog érni, s ez különösen a kötvények értékeltségét rontja le. Az elmúlt években töretlen pénznyomtatás során a világban kifejezetten alacsony kamatszinteken kiépült iszonyatos méretű adósságállomány hitelezői – azaz a kötvénytulajdonosok – ily módon, az adósságok – az ő szemszögükből a követelések – elinflálódása révén fogják majd ennek az egésznek meginni a levét. A hozammal kell ez ellen védekezni, a nagyobb inflációhoz értelemszerűen nagyobb hozamelvárást párosítva, de nyilvánvalóan ennek is megvannak a maga korlátai. Úgyhogy lassanként berendezkedhetünk arra, hogy az elkövetkező időszak sem lesz kevésbé kihívásmentes, mint amit most próbálunk magunk mögött hagyni.

A szokásos piaci grafikonjaink a negyedéves fordulónaphoz közeledve az alábbiak:

Az állampapírpiac (a portfóliók nagyobb részét kitevő vagyonelem) év eleje óta 2%-ot immár meghaladó leértékelődést szenvedett el, a fentebb leírt folyamtok hatására. Azállampapírpiac rövid, éven belüli szegmense tudta mentesíteni ez alól magát, lévén, ebben a futamidőtartományban időről, időre lejárnak a befektetések a kialakult nyomott, alig 0% feletti hozamszinten. A BUX index április végétől június közepéig 10%-nál nagyobb mértékben emelkedett, azóta ezen szint közelében állapodott meg:

Az év elejétől számítva viszonylag hasonló trendben emelkedtek a benchmarkjainkat kitevő régiós indexek, a BUX index nem lóg ki ezek közül:

A forint árfolyama a második negyedévben komoly erősödésen van túl, a jegybank kamatemelést előrevetítő kommunikációjának is köszönhetően:

A hazai fizetőeszköz erősödése értelemszerűen mérsékeli valamelyest a kereszt devizákban denominált eszközök tárgyidőszaki forintban számolt teljesítményét, így az USD-ban illetve EURO-ban denomináltakét is.

A hazai blue chip részvények mindegyike hozzájárult a BUX index teljesítményéhez, közülük is kiemelkedik az OTP tárgynegyedévi felértékelődése:

A várhatóan emelkedő hozamkörnyezetben a kötvények tankönyvszerűen kevésbé tudnak jól teljesíteni, így a jó részvénybefektetési döntések egy ilyen időszakban méginkább felértékelődnek. Vagyonkezelőinktől azt várjuk, hogy ezeket a szakmai döntéseket a mindenkori helyzethez jól alkalmazkodva hozzák meg javunkra és előnyünkre.