A feketeleves? – munkáltatókat érintő 2019 évi cafeteria változások
2019-től alapvetően megváltozó cafateria szabályozás okán az alábbiakra szeretnénk felhívni a munkáltatók figyelmét:
Először is arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 9. § (1) bekezdése f) pontja szerint az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja „a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében (ideértve különösen az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba átutalt vagy más módon befizetett munkáltatói hozzájárulást, tag javára átutalt vagy más módon befizetett támogatói adományt) a kiadás teljesítésének napja”. Magyarán a még 2018-ra (az esedékes december havi hozzájárulásként) szándékolt munkáltatói hozzájárulásukat csak akkor tudják a 2018-ra vonatkozó cafeteria szabályozás szerint eszközölni, ha azt 2018-ban át is utalják a pénztárnak (vonatkozásunkban az Életútnak). A 2019-ben akár január 2-án beérkező összeget, amennyiben az munkáltatói hozzájárulás, már a 2019-re érvényes feltételekkel fogjuk tudni csak kezelni.
Ami a jövő évre a vonatkozásunkban a leglényegesebb változás, hogy 2019-től a munkáltatói hozzájárulásként juttatott összegek (s ugyanígy az eddigi támogatásként adott összegek is) bérként adóznak. Ez azt jelenti, hogy ezen összeg is a munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles, vagyis a juttatónak (munkáltatónak/támogatónak) a szándékolt összegből a magánszemélyt (pénztártag munkavállalóját) terhelő (szja előleg (15%) és egyéni járulékok (18,5%) levonások utáni nettó összeget (66,5%) kell teljesítenie/átutalnia a pénztár felé. És azután a szociális hozzájárulási adót (21%) is meg kell fizetnie természetesen/sajnos. Lásd Szja tv. 9. § (3b) bekezdése: „Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba átutalt vagy más módon befizetett munkáltatói hozzájárulás, tag javára átutalt vagy más módon befizetett támogatói adomány esetében bevételként a hozzájárulás, adomány forrásául szolgáló összeget (így különösen a bérként számfejtett összeget) kell figyelembe venni, azzal, hogy a biztosítópénztárba történő átutalást vagy más módon történő befizetést megelőzően a bevételből megállapított jövedelem után a tagot terhelő közterheket az utalást, befizetést teljesítő kifizető levonja.”
Az Szja tv. 44/A. §. (1) bekezdés a) pontja szerint ugyanakkor a munkáltatói hozzájárulásként a pénztárba beérkező (nettó) összeg is alapját képezi 2019-től az adójóváírási lehetőségnek.
Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, beszélnünk kell még az ún. célzott szolgáltatás jogcíméről, mely az alábbiakat jelenti: Egy erre vonatkozó támogatói szerződés keretében célzott szolgáltatásra szolgáló fedezetet adhat/fizethet be a támogató/munkáltató a pénztárnak, hogy annak terhére (abból fedezve) szolgáltatást nyújtson a pénztár a támogató/munkáltató munkavállalói számára szerződés szerinti feltételekkel. Ezen jogcímű befizetés nem jut el az érintett tagsági (munkavállalói) kör egyéni számlájára, hanem elkülönítve kezeli azt a pénztár (szerződésenként), s ennek terhére nyújthat szolgáltatást. Egy egészség- vagy önsegélyező pénztár esetében ez könnyen értelmezhető, pl. szűrő vizsgálatra, vagy gyógyszervásárlásra ad a munkáltató/támogató összeget, hogy abból a dolgozói pl. keretösszeg/fő/év alapon elszámolhassák a pénztár felé ezirányú kiadásaikat. Egy nyugdíjpénztár esetében kicsit nehezebb a helyzet, mert a pénztár csak nyugdíjszolgáltatást nyújthat, azaz arra adhat a munkáltató/támogató ilyen jogcímen keretösszeget, hogy a nyugdíjba vonuló munkavállalói kaphassanak a pénztártól (kvázi az egyéni megtakarításuk alapján/összegében felvehető nyugdíjszolgáltatás kiegészítéseként) plusz összeget.
Ami a lényeges, hogy a nevesítetten célzott szolgáltatásra nyújtott munkáltatói/támogatói befizetés egyes meghatározott juttatásként funkcionál, azaz a munkáltató/támogató fizeti utána meg a közterhet (1,18 x 15% szja és 19,5% eho), mint idén a munkáltatói hozzájárulás után is), amennyiben egészségpénztári vagy nyugdíjpénztári szolgáltatásra nyújtja azt. Az ebből szolgáltatást igénybe vevő pénztártagot a szolgáltatás esedékességekor nem terheli semmilyen adó/járulék fizetési kötelezettség.
Ha a célzott szolgáltatást a munkáltató/támogató önsegélyező pénztári szolgáltatásra adja, akkor teljesen másként viselkedik az összeg, ugyanis a munkáltatót/támogatót ezesetben nem terheli adó/járulékfizetési kötelezettség (ugyanúgy, mint az idén a támogatásként befizetett összegek esetében), ellenben a pénztártag, amikor ilyen önsegélyező pénztári jogcímű célzott szolgáltatást vesz igénybe, akkor azután egyéb jövedelemként keletkezik adó- és eho fizetési kötelezettsége (az összeg 84%-ára vetített 15%-os szja és 19,5%-os eho kötelezettségként (ugyanúgy, mint a nyugdíjpénztári várakozási idő utáni adóköteles tőkekifizetések esetén), csak ezesetben a pénztár nem minősül kifizetőnek, így az adóelőleg és eho megfizetése a tagot terheli (ugyanúgy, mint pl. eddig is a nyugdíjpénztáraknál a vissza nem fizetett tagi kölcsön tartozás érvényesítése esetén).
A fentiek könnyebb megérthetősége végett egy táblázatban igyekeztünk összefoglalni mindezt az alábbiak szerint:
Ha fentiekkel kapcsolatban kérdésük merülne fel, állunk szíves rendelkezésükre. Ezúton köszönjük meg egész évi közreműködésüket, s kívánunk Békés Ünnepeket és Sikerekben Gazdag 2019-es Évet Önöknek!