Változások kora

A jegybankok elmúlt évekbeli extrém pénzkibocsátása – amit a 2008-as gazdasági válságból történő mielőbbi kilábalás célzatával hajtottak végre – a kamatkörnyezet jelentősen átalakulását eredményezte. Ez mára már oda vezetett, hogy némely fejlett piacokon az állampapír befektetések negatív jövőbeli hozammal forognak, azaz egy befektető úgy vásárol állampapírt, hogy az azért a lejáratkor visszakapott összeg kevesebb lesz, mint amit azért a megvásárlásakor fizetett. Nem vitás, hogy ez a helyzet nem nevezhető megszokottnak. Hogy ez meddig fog így maradni, azt a jövő fogja majd eldönteni, mindenestre tényként szögezhetjük le, hogy a kialakult helyzet sem piacidegen, hiszen azt a piac kereslet-kínálati viszonyai eredményezték. Ez a fajta környezet a pénztárakat, mint intézményi befektetőket is kihívás elé állítja, hiszen a „hozaméhség”, azaz a korábbi időszakokban elért nominális hozamok elérése/megtartása egy ilyen környezetben a korábbiaknál nagyobb kockázatvállalási hajlandóságot feltételez, ami bizonyos mértéken túl nem feltétlenül indokolt. Merthogy a piaci szereplők kockázatvállalási hajlandósága emelkedése óhatatlanul piaci anomáliákhoz szokott vezetni, s ezeket jó szokás szerint a kijózanodás fázisa szokta követni.

Egy ilyen időszakban felértékelődnek a befektetési alternatívák járulékos hozadékai, melyek közül az elsők között vehetjük számításba az önkéntes pénztári befizetések utáni 20%-os mértékű adójóváírási lehetőséget. Hogy ez mennyire így van, azt az önsegélyező pénztárunkba beérkezett adójóváírási összegek dinamikája is alátámasztja:

Természetesen ezek a volumenek az előző évi egyénileg vállalt/teljesített befizetéseknek a hozadékai, viszont ha figyelembe vesszük, hogy a kérdéses időszakban mintegy 30%-kal emelkedett a pénztártagjaink létszáma, akkor mindenképp látványos a tagdíjfizetési hajlandóság növekedése. Az ügyfélkörünkből ugyanis egyre többen ismerik fel, hogy éves akár 150 ezer Ft-os adójóváírási összegért érdemes takarékoskodni, ráadásul annak céljai sok esetben egyértelműen előre prognosztizálhatók. Az önsegélyező és egészségpénztárak által finanszírozható kiadások palettája ráadásul 2016-ban is bővült.

Az év elején hatályossá vált jogszabályi változások lehetővé tették, hogy az egészség- és önsegélyező pénztári feladatokat is elláthassák a „vegyes”, azaz egészségpénztárként és egyúttal önsegélyező pénztárként is funkcionáló intézmények. A jogszabályváltozásra mi is reagáltunk, s az addigi elkülönített tevékenységet ellátó, elkülönült intézményként funkcionáló egészségpénztárunkat és önsegélyező pénztárunkat egybeolvasztottuk.

Ennek hatására a szolgáltatási palettánkban megjelent az egészségügyi ellátások finanszírozása is, ami az idei évben immár mintegy 7%-os részarányt tesz ki az összes szolgáltatási volumenből.

A fenti ábrán az is jól nyomon követhető, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadások finanszírozási jogcímei 2014-től kezdve évről-évre egyre dominánsabbá váltak. Csak az idei évet tekintve a szolgáltatások megoszlása az alábbi arányokat mutatja:

A hangsúlyeltolódást az esetenkénti szolgáltatási összegek átlagos összegének a változása is megmutatja:

Fenti táblázatból kiolvasható tehát, hogy míg pl. a születési támogatásként kifizetett átlagos szolgáltatási összeg a 2010-es 308 ezer Ft-ról 2016-ra 716 ezer Ft-ra, azaz 132%-kal emelkedett, addig a gyógyszervásárlásra fordított átlagos összeg a 2010. évi 15 ezer Ft-ról „csak” 23 ezer Ft-ra, azaz 54%-kal bővült.

A 2017-es évtől a munkáltatók kafetéria juttatási lehetőségei feltételei újfent változni fognak, ami vélhetően újfent hatással lesz a pénztári befizetések jogcímmegoszlására. Ez várhatóan a teljes önkéntes pénztári ágazatot kedvezőtlenül fogja érinteni, hiszen új lehetőségek is megjelennek a kafetéria juttatások között, de várakozásunk szerint ez tovább fogja növelni a pénztári ügyfélkör tudatosságát és felismerve a kínálkozó lehetőségeket tovább fogják növelni a pénztári befizetéseiket. Ehhez igyekszünk a költséghatékonyságunkat megtartani illetve lehetőség szerint tovább javítani, hogy a pénztári megtakarításban rejlő addicionális lehetőségek minél inkább a tagságunk javát szolgálhassák.