Lehet-e időszerűbb az öngondoskodás, mint mostanság?

Az önsegélyező pénztár, mint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak három típusának – nyugdíj, egészség és önsegélyező – egyike vélhetően a napjainkban kialakult élethelyzetre való felkészülés eszközeként született meg a törvényalkotók gondolatában. Hogy anno gondoltak-e arra honatyáink, hogy eljöhet még az az idő, amikor minden félretett megtakarítás nagyon jól jöhet, nem tudjuk, hiszen nem vettünk részt a törvényalkotás folyamatában. Mindenesetre az önsegélyező pénztári ágazat szolgáltatási palettája, a rászorultság elvén folyósított szolgáltatási jogcímek mindegyike segítség lehet egy-egy felmerülő probléma orvoslására. Most domborodik ki igazán, hogy igenis van létjogosultsága megtakarítást képezni nem várt munkanélküliségre, a kieső jövedelmek pótlására, a különféle kiadások finanszírozására.

Azt gondolhatnánk, hogy igen, az időben, a valódi öngondoskodás célzatával eszközölt ilyen megtakarítások most töltik be a számukra hívatott szerepüket. Ezzel szemben a PSZÁF legfrissebb kimutatásából azt olvashatjuk ki, hogy az önsegélyező pénztári szféra szolgáltatási volumene 2008-ban az előző évinek az 1/3-adára csökkent.

Ennek az elszomorító számadat természetesen nem mond ellent a megtakarítási forma időszerűségével kapcsolatban fentebb kifejtett álláspontunknak, mindössze arról van szó, hogy az ágazat tevékenységét meghatározó jogszabályok – különös tekintettel a finanszírozható szolgáltatások feltételrendszerének – véleményünk szerinti indokolatlan megnyírbálása többé-kevésbé ellehetetlenítette az ágazat működését. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hivatkozott PSZÁF kimutatásnak a pénztárpiaci szereplők létszámára és státuszára vonatkozó számadatok.

Kevésbé vigasz számunkra, hogy önsegélyező pénztárunk egyike a talpon maradt 17 pénztárnak – bár piaci részesedésünk növekedése nagyon jól mutat az elemzéseinkben -, a tendencia mégis azt mutatja, hogy nem szabad és nem is lehet hosszútávra szóló koncepciókat évről évre újragombolni még a jogalkotás szintjén sem. Természetesen ez a pénztárszféra szereplőire, tehát ránk, pénztárakra is ugyanúgy igaz kell, hogy legyen, aminek reményeink szerint mi összességében meg is igyekeztünk felelni. Az értékítéletet természetesen nem nekünk, hanem az ügyfeleinknek kell kimondania.